Interjú az új diákrektorral, Tibessel

Véget ért a VEN, ami azt jelenti, hogy új diákrektorunk is lett: Csaba Tibor, vagyis Tibes vette át a megtisztelő címet Ateskától az elkövetkezendő évre. Vele beszélgettem a VEN-ről, a győzelemről és a rá váró feladatokról.

– Először is az elmaradhatatlan kérdés: mit jelent számodra a VEN?

– Hát ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Az idei VEN speciel életem egyik legjobb hetét jelentette. Neh

éz visszagondolniarra, hogy hogyan tudtam két VEN-t végigcsinálni úgy, hogy abszolút nem vettem részt csapatmunkában, szóval csak átlag VEN-polgárként buliztam. De ez az idei felülmúlta a várakozásaimat minden értelemben, mert nagyon sok pozitív, jó arc emberrel ismerkedtem meg…és tényleg ez, hogy én hat napon keresztül táncoljak egy hűtő tetején hajnali 5-ig, és úgy kell szabályosan leszedni, és utána meg már 10-kor kelek, részt veszek a programokban, és csinálom szívvel-lélekkel, ezt nem tudtam volna elképzelni.

– Szóval az előző években nem is voltál csapattag? Hogy jött ez idén?

– Elég gyakran részt vettem bulikban meg hasonlók, szóval ezeket az embereket, akikkel most még közelebbi kapcsolatba kerültünk, ismertem korábban is. Gólyatáborban is patronáltam. Nekem ez a rappelés volt mindig is az, amivel eljutottam az emberekhez. Meg tényleg egy csupaszív, közvetlen embernek tartom magamat. Úgy indult az egész, hogy Topek bedobta a nevem egy csapatgyűlésen, aztán Vinyó totál meggyőzött, onnantól úgy voltam vele, hogy ezt simán bevállalom. Annak ellenére, hogy úgy nyomtam végig két VEN-t, hogy nem csapatban, azért láttam a diákrektor-választást, és ez így az álmaimban szerepelt, hogy egyszer majd talán én is jelöltként…

– És ez mennyivel volt másabb, mint amit elképzeltél? Több időt és energiát kellett fektetni bele, mint gondoltad?

– Összességében sejtettem én, hogy sok meló lesz vele. Voltak nagyon nehéz időszakok. Az volt a mák, hogy amit rögtönözni kellett vagy utolsó pillanatban összehozni, azok is nagyon jól sikerültek. Nem görcsöltem ezeken a dolgokon, nem úgy fogtam fel, hogy ez mekkora stressz meg szenvedés, hanem úgy, hogy ez egyfajta öröm, hogy ekkora felelősség van a vállamon. Egy egész csapat állt mögöttem, és értük küzdöttem végig, és tényleg nagyon jó volt. Most még lehet, hogy bukok egy-két tárgyat, de úgy vagyok vele, hogy amennyi élményt kaptam ettől az egésztől, bőven megérte.

– Számítottál a győzelemre?

– Inkább úgy mondom, hogy esélyesnek éreztem magunkat. Befutóknak leginkább még az Úttörőket vártam, ők csapatszinten nagyon vitték az egészet.

– Mi történt abban a 24 órában, amíg a tiéd volt a hatalom?

– Az volt a probléma, hogy az nem volt 24 óra. Engem ugye megválasztottak, 8 óra környékén megkaptam a dolgokat, és akkor utána természetes ez a hú-de-örülünk, bulizunk meg hasonlók, és kb. felkeltem, és már szenátusi ülés volt, és vissza kellett adnom a hatalmat. Szóval így ténylegesen sok mindent nem tudtam vele kezdeni. Ráadásul szombaton nem is nagyon dolgoznak, úgyhogy hiába telefonáltam volna be bárhova is.

– Volt valami terved erre a 24 órára?

– Úgy voltam vele, hogy ez így is, úgy is csak egy névleges cím…most én szívesen aláírtam volna pár diplomát, de nem csinálhattam volna meg. Viszont ettől függetlenül a rektor úrral meg a polgármester úrral is ott röhögcséltem meg tegeződtem reggel, és ez hatalmas élmény volt. Meg az volt a durva az egészben, hogy vették a poénokat, szóval tök el voltak lazulva. Amúgy erről a rektorságról még annyit, hogy pár embernek mondtam, hogy ki van rúgva, de senki nem vette komolyan.

– Az elkövetkezendő egy évben sok helyen kell megszólalnod, szerepelned. Erre mennyire vagy felkészülve?

– Nagyon bizakodva várom ezt az egy éves periódust, ami már elkezdődött, mert nekem azért a VEN-en is az volt a mákom, hogy színpadi tapasztalatom van bőven. Onnantól, hogy felmentem és kezembe vettem a mikrofont, nem volt semmi probléma. Úgyhogy azt érzem most is, hogy ha bárhol mutatkoznom kell, az tényleg nagyon jó lesz. Nagyon jólesett a rektor úrék részéről, hogy mondták, hogy nyílt napokon el lehetne nyomni a csapatindulót, amit írtam, mert szerintük vonzaná az embereket. Erre bármikor készen állok.